Az Őrség történelme

Az Őrség hazánk délnyugati részén, a szlovén és az osztrák határon átnyúló történeti és néprajzi tájegység, amely nevét saját történelméből kapta. Az elnevezés onnan ered, hogy mint határ melletti térség, a honfoglalás ideje óta ez a vidék töltötte be a határőrség szerepét.

Az itt élő őrállók saját költségükön, saját fegyverükkel védték a nyugati határt és az ún. gyepűt, a természetes lakatlan határsávot (ezért gyepűőröknek is nevezik őket). Ezért kiváltságokat élvezhettek, csak a királynak tartoztak szolgálattal, és mentesültek a földesúri terhek, adók alól.

Az Őrség kiegyensúlyozott fejlődése az első világháborúig tartott. Az I. világháborút követő trianoni békeszerződés azonban kettévágta a térséget. A szomoróciak felháborodással fogadták a döntést, elszántságuknak és kitartásuknak köszönhetően másfél év után megint Magyarországhoz kerültek, mint Kercaszomor része. E hősiességgel elnyerték "a legbátrabb falu" jelzőt. Viszont több falut is Szlovéniához és Ausztriához csatoltak.

A II. világháború után, a határsáv miatt a területet szigorú őrizet alatt tartották, a kuláküldözés és a deportálások következtében ugyancsak fokozódott a helység elzárkózottsága és elmaradottsága. Amit tatár, török, Batthyányiak, Habsburgok, rácok, járványok, Trianon nem tudott bevégezni, azt megtette a tájidegen ideológia, a deportálások, az államosítás, az erőszakos iparosítás. Így fél évszázad alatt a kistérség lakossága majdnem felére csökkent.

A fejletlenségnek és a határ menti elszigeteltségnek azonban ma a jótékony hatásait is érezhetjük: Az ökoturizmus hívei a nagyvárosok hétköznapi világától elszakadva csodálhatják a békés táj természeti szépségeit, a vigyázott vagy renovált művészeti, történeti és vallásos emlékeket, az Árpád-kori templomokat, évszázados haranglábakat, megismerhetik elődeink kézműves mesterségeit, megkóstolhatják ételeiket. A kisgazdaságok nagy része biogazdasággá alakult, a kiüresedett, majd később helyre hozott porták szálláshellyé váltak.

Az Őrség értékes természeti erényeinek megőrzésére a területet 1978-ban Tájvédelmi Körzetnek jelölték ki, 1998-ban Natúrparkká nyilvánították, majd 2002-től Nemzeti Park.